Fájó szívvel, Gergely-Antal Imola kolléganőnk soraival búcsúzunk nyudíjas kollégánktól és barátunktól, Barna Józsitól:

Látlak lelki szemeimmel, amint ifjonti hevületben, többedmagaddal leúszol a Maros-torkolatától a Bertalan emlékműig… Látlak valós, ’ificsapatos’ szemeimmel, amint az NB I-es női csapat ügyeit intézed… Aztán sokáig nem látlak, míg végül egymásra csodálkozunk: ugyanazon a munkahelyen dolgozunk… Látunk, ahogy cseverészel a kolléganőkkel, ahogy egyeztetsz a kollégákkal, hisz nem lehetett olyat kérni Tőled, amit ne csináltál volna meg a munkáddal kapcsolatban… Közben mindenkihez volt egy-két jó szavad, mindig derűs voltál… Hatalmas szíved volt, amibe sok-sok minden belefért: legfőképp a családod és a KÉZILABDA – ’szőröstül-bőröstül’ -  és a Textilművek – ’sportostul-kollégástul’... Mi pedig, akik veled dolgoztunk évekig, csak remélni tudjuk, hogy nekünk is jutott egy kis hely, ott legbelül... Isten veled, Józsi!